Uther király aggódása nem csitult. Pevensiék érkezése óta három nap telt el. Horusnak, a bagolynak, akinek a két levelet kellett kézbesítenie Esteban Rowlingnak, Uther király unokaöccsének, útközben akadt egy kisebb gondja: egy fiatal, tizenéves csibész fiú elkapta, amint a fáradt bagoly egy tócsából szeretett volna kisebb folyadékhoz jutni. De amikor észrevette a madár nyakára kötött királyi szalagot, a fiú megrettent és szabadon engedte. A fiatal bagoly azután hamar el is érte a Rowling birtokot, ami közepén egy hatalmas, előkelőknek kitalált ház állt.
Horus addig repkedett körbe-körbe a háznál, míg nem talált egy nyitott ablakot, ahol bejuthatott. Perceken belül megpillantotta Estebant, ahogy kihajol az egyiken és a madárnak kiállt.
- Horus! - intett. A sötét tollazatú bagoly leszállt Esteban kezére. A férfi úgy volt felöltözve, mint akinek sietnie kellene valahova, azaz férfiasan elegáns öltözetben volt. - Mit írt a király? - kérdezte magában.
Elolvasta nagybátyja aggodalommal megtöltött levelét. Úgy érezte, nagyon nagy baj lehet, hogyha az ő segítségére volt szüksége.
Esteban a kandallóban elégette Uther levelét s másikkal felsétált a húga, Miranda szobájába, aki még javában szundított.
- Miranda! - lépett be az ajtón, de a lány nem mozdult. - Ébredj fel! - Esteban elhúzta a függönyöket és a nap sugarai Mirandára szegeződtek. Miranda felemelte a fejét. Göndör hajú lány volt, akinek a haja csillogott a barna árnyalattól, ami egy kevéskét keveredik vörös hatással is.
- Gond van, bátyám? - kérdezte. Miranda egy kifejezetten jól nevelt lány volt, sokszor előfordul, hogy magázza fivérét.
- Csomagolj össze. Uther király levelet írt.
- Miért? Valami... gond van?
- Nem - hazudott. - Camelotba kell mennünk dédnagyapánk 189. születésnapi ünnepélyére!
- De azok a partik olyan lehangolóak... minden évben.
Estebannak nem tetszett húga negatív véleménye.
- Talán ebben az évben más lesz!
- Lehet. Különben is, a herceg tartozik nekem egy tánccal!
- Horus! - intett. A sötét tollazatú bagoly leszállt Esteban kezére. A férfi úgy volt felöltözve, mint akinek sietnie kellene valahova, azaz férfiasan elegáns öltözetben volt. - Mit írt a király? - kérdezte magában.
Elolvasta nagybátyja aggodalommal megtöltött levelét. Úgy érezte, nagyon nagy baj lehet, hogyha az ő segítségére volt szüksége.
Esteban a kandallóban elégette Uther levelét s másikkal felsétált a húga, Miranda szobájába, aki még javában szundított.
- Miranda! - lépett be az ajtón, de a lány nem mozdult. - Ébredj fel! - Esteban elhúzta a függönyöket és a nap sugarai Mirandára szegeződtek. Miranda felemelte a fejét. Göndör hajú lány volt, akinek a haja csillogott a barna árnyalattól, ami egy kevéskét keveredik vörös hatással is.
- Csomagolj össze. Uther király levelet írt.
- Miért? Valami... gond van?
- Nem - hazudott. - Camelotba kell mennünk dédnagyapánk 189. születésnapi ünnepélyére!
- De azok a partik olyan lehangolóak... minden évben.
Estebannak nem tetszett húga negatív véleménye.
- Talán ebben az évben más lesz!
- Lehet. Különben is, a herceg tartozik nekem egy tánccal!
*
Camelotban már készülődnek a születésnapi ünnepélyre. A lehető legtöbb ember dolgozik a báltermen, hogy berendezzék. A király még egy Sheamus Pendragont ábrázoló szobrot is szeretne a terem bejárata mellé. Sajnos ám, Uther figyelmét leginkább Peter, Susan, Edmund és Lucy terelte magára. A király utóbbi három napja azzal telt, hogy ügyelt arra, hogy a herceg és a négy idegen minél kevesebb időt töltsön együtt. Most is ezen gondolkodik a trónon ülve. Várnia kell, amég Esteban megérkezik, mert csak az ő egyetértésével bizonyosodhat meg arról, hogy valóban Narnia eltűntnek hitt uralkodói flangáltak-e Camelot határánál. Végtére is... Uther nem állhat oda eléjük és nem kérdezheti meg őket, hogy véletlenül nem Narnia uralkodói-e. Arra viszont tényleg ügyelnie kell, hogy Arthur ne tudja meg, hogy kik is ezek a fiatalok. Mindig is nehezen kezelhető volt, amikor Uther elhallgatott előle valamit. És most mi lenne, ha kiderülne Uther félelme? Arthur bizonyára azt hinné, használhatatlannak vélik és nincs szükség a segítségére.
Uthernak cikáztak a gondolatok a fejében. Hüvelyk és mutató ujjával az állát lassan vakarászta. Az őrök hirtelen kinyitják a szoba ajtaját.
- Hivatott felség? - sétált be Merlin, aki tetőtől talpig koszos volt, mert épp befejezte Arthur lovának lecsutakolását... és ez a ló kifejezetten utál mosdani.
- Miért állsz elém ilyen mocskos külsővel, Merlin?
- Óó... sajnálom felség! Arthur lova nem nagyon akart mosdani.
- Eltekintek ettől. Ma estére mosakodj meg! Nem szeretném, hogy így szolgáld fel az étkeket a vendégeimnek!
- Igen is, felség! Miért hivatott?
- A négy alvajáróról van szó - Uther felállt a trónjáról és az ablakhoz sétált. - Azt akarom, hogy mindenhova kövesd őket! És ne hagyd, hogy szóba elegyedjenek Arthur herceggel!
- Miért, felség?
- Nem érint téged! Csak annyi a dolgod, hogy ne veszítsd őket szem elől és tarsd őket távol a hercegtől.
- Igen is, felség! - Merlin meghajolt és kisétált a teremből.
A szolga visszament a szobájába, hogy megmosakodjon. Amikor belépett, a nagybátyja, Giaus lelkesen lapozgatta a könyveit.
- Hogy nézel ki, a jó Isten szerelmére! - mondta a vén férfi, mikor meglátta a nyakig koszos fiút.
- Tudom... a király is figyelmeztetett rá.
- Nagyon helyes! Mosakodj meg gyorsan!
- Még mielőtt mosakodnék... - ráncolta szemöldökét a szolga. - Mit gondolsz a négy vendégről?
Vagy a sors fintora vagy a véletlen műve, de Edmund éppen a szoba előtt sétált el, amikor Merlin a "négy vendég" szót mondta, így megállt hallgatózni.
- Nem tudom. Nem nagyon érdekelnek, mivel nekem nem kell foglalkoznom velük!
- De mégis... van bennük valami.
Edmund teljesen összezavarodott.
- Mire gondolsz?
- Ezt csak a te fülednek szánom! - Merlin leült Giaus mellé. - Uther azt akarja, hogy kémkedjek utánuk és hogy ügyeljek rá, hogy ne beszélhessenek Arthurral. Nem értem a dolgot... ez fura!
- Elég, ha a király tudja, mit akar, Merlin. Mindig lesznek olyan dolgok, amiket nem oszt meg a népével.
Edmund nem hitt a fülének. Kémet küldd utánuk a király? De miért?
- Mi oka van a királynak erre? - Merlin ugyanazt gondolta mint Edmund.
- Figyelj ide, Merlin! Nem akarom többször elmondani: ha a király ennyire félti Arthurt attól a négy idegentől, biztosan van rá jó oka... szerintem maradj távol tőlük, hiszen még azt sem tudjuk biztosan, hogy nem Nottingham határánál jöttek-e át!
- Ez igaz - Merlin nem nagyon hitt ebben a történetben, de mivel a király utasította rá, így nem volt más választása: kémkednie kellett.
- Mi oka van a királynak erre? - Merlin ugyanazt gondolta mint Edmund.
- Figyelj ide, Merlin! Nem akarom többször elmondani: ha a király ennyire félti Arthurt attól a négy idegentől, biztosan van rá jó oka... szerintem maradj távol tőlük, hiszen még azt sem tudjuk biztosan, hogy nem Nottingham határánál jöttek-e át!
- Ez igaz - Merlin nem nagyon hitt ebben a történetben, de mivel a király utasította rá, így nem volt más választása: kémkednie kellett.
Edmundon végig szaladt a hideg. A király ennyire paranoiás lenne?
*
Camelotban az utóbbi napokban a Nap különösen fényesen ragyogott az udvaron munkálkodó emberekre. Boldogan dolgoztak a meleg időben.
Az udvarra egy lovag vágtat be a lován és rákiabál az emberekre.
- Emberek! Mindenki álljon félre! - emelte magasba a kardját. - Vigyetek az útból minden szemetet. A király első vendégei megérkeztek.
A jobbágyok és a többi munkás hamar elkotorták az útból a szemetet, szalmát és egyéb dolgokat. A lovas félre állt a kapuból, mire egy hintó gurult be a palota bejáratához vezető lépcső elé. Két fekete ménes húzta a sötét kék hintót, amiből Esteban és Miranda szálltak ki. Utitársuk a házuk kertésze, Milgard volt.
Miután a testvérpár kiszállt az elegáns hintóból, addigra a király, Arthur és Uther mostoha lánya, Morgana a lépcsőn lesétálva, mosolyogva üdvözölték őket.
- Esteban. Miranda. - Uther boldogan megölelte mind a kettő Rowlingot. - Már nagyon vártam, hogy megérkezzetek! - Az az igazság, hogy őt nem is nagyon érdekelte, hogy Miranda jön-e vagy nem, mert csak az járt a fejében, hogy Esteban átvizsgálja a terepet.
- Mi is vártuk az érkezést, felség - Estebannak fülig ért a szája. Megfordult és bal karjával megfogta Miranda csípőjét és lágyan Uther elé tolta a lányt. A barna hajú lány szúrósan ránézett Estebanra, hogy jelezze, többet ne lökdösse.
- Királyom - Miranda nőiesen megmarkolta szoknyája két oldalát és meghajolt.
- Napról napra szebb leszel, leányom! - Uther megcsókolta Miranda jobb kezét.
Az udvarra egy lovag vágtat be a lován és rákiabál az emberekre.
- Emberek! Mindenki álljon félre! - emelte magasba a kardját. - Vigyetek az útból minden szemetet. A király első vendégei megérkeztek.
A jobbágyok és a többi munkás hamar elkotorták az útból a szemetet, szalmát és egyéb dolgokat. A lovas félre állt a kapuból, mire egy hintó gurult be a palota bejáratához vezető lépcső elé. Két fekete ménes húzta a sötét kék hintót, amiből Esteban és Miranda szálltak ki. Utitársuk a házuk kertésze, Milgard volt.
Miután a testvérpár kiszállt az elegáns hintóból, addigra a király, Arthur és Uther mostoha lánya, Morgana a lépcsőn lesétálva, mosolyogva üdvözölték őket.
- Esteban. Miranda. - Uther boldogan megölelte mind a kettő Rowlingot. - Már nagyon vártam, hogy megérkezzetek! - Az az igazság, hogy őt nem is nagyon érdekelte, hogy Miranda jön-e vagy nem, mert csak az járt a fejében, hogy Esteban átvizsgálja a terepet.
- Mi is vártuk az érkezést, felség - Estebannak fülig ért a szája. Megfordult és bal karjával megfogta Miranda csípőjét és lágyan Uther elé tolta a lányt. A barna hajú lány szúrósan ránézett Estebanra, hogy jelezze, többet ne lökdösse.
- Királyom - Miranda nőiesen megmarkolta szoknyája két oldalát és meghajolt.
- Napról napra szebb leszel, leányom! - Uther megcsókolta Miranda jobb kezét.
*
Edmund a szobájába rohant, ahol a többi testvére volt. Lucy és Susan Cornelius doktor könyveit olvasgatták, míg Peter fel-alá mászkált a szobában.
- Figyeljetek! - Edmund olyan hirtelen rontott be a szobába, hogy Lucy ijedtében eldobta a könyvet.
- Mi van már? - Peter a válláig emelte a kezeit és összeszorította mind a kettő szemét. Edmund lelkesen becsukta maga mögött az ajtót.
- Nem biztos... de... - Edmundon még látszott a jele annak, hogy nem értette teljesen azt, amit Merlin mondott. - ... hallottam Merlint, amikor azt mondja valakinek, hogy a király azt parancsolta neki, hogy kémkedjen utánunk.
- Tessék? - Peter még mindig a összeszorított szemekkel beszélt. - Ez biztos?
- Igen. Ezt tisztán és érthetően hallottam, de van itt még valami - Lucy szinte rámeredt a bátyjára. - Uther nem nagyon szeretné, hogy akármelyikünk is Arthur közelében legyen.
- Biztosan félre értettél valamit, Edmund - Lucy felállt az ágyról és Peter mellé sétált. - Uther király egyáltalán nem tűnt...
- Várj csak! - Susan úgy szakította félbe Lucy mondandóját, mintha valami nagyon okos jutott volna az eszébe. - Elég furcsa arcot vágott, amikor azt mondta, hogy maradhatunk, amég nem derül ki, hogy kik vagyunk és hogy honnan jöttünk.
- De hiszen ő király! - Peter erőltetetten rázta a vállát.
- Pont ez a lényeg - Edmund és Susan gondolkodása kezdett egybe fonódni. - Peter, Lucy, gondoljatok bele: itt vannak a narniai uralkodók, különösen furcsa arckifejezéssel bele megy, hogy itt maradhassunk egy időre, aztán kémet küld utánunk. Szerintem félti a koronáját.
- Tőlünk?
- Edmund mondd valamit! - Susan úgy bólogatott Lucynek és Peternek, mint akit megrázott az áram. - Lehet, hogy azért vagyunk újra itt, mert Lucy ezt akarta, vagy... lehet, hogy azért, mert újra szükségük van ránk.
- És mégis kiknek? - Peter még mindig nem hitt semmiben.
- Peter, kérlek szépen, gondolkozz! Először Lucy kívánsága, aztán a 150 évvel későbbi Narnia... és Caspiannek semmi nyoma.
- Még szép, hogy nincs. - Lucy szemében látszott, hogy szíven szúrta, hogy állítólag a király nem bízik bennük. - Arthur azt mondta eltelt 150 év s ráadásul háború is volt. Így egyáltalán nem csoda, hogy Caspian meghalt.
- Biztosan nem halt meg! - Susan szinte torokkal mondta ki ez előbbi mondatot, amely mind a három testvérét megrémisztette.
- Öhm... Susan... - Edmund gyengéden elkezdte simogatni Susan vállát. - Nem hiszem, hogy Caspian élne, hiszen... ez... akárhogyan is nézzük lehetetlen.
- Aslan nem engedné, hogy Caspian meghaljon.
- Susan - szólt Peter. -, elég a csetepatéból! Teljesen felesleges, hogy ezen törjük a fejünket. Az is lehet, hogy Edmund rosszul értelmezte a dolgot, ahogy Lucy is mondta.
Edmundnál betelt a pohár. Akármikor, ha "sors döntő" pillanat volt alakulóban, vagy legyenek azok kisebb tréfák, tízből kilenc azzal végződik, hogy Peter és Edmund összekapnak. Eszünkbe juthat az is, amikor Lucy 10 évesen megtalálta a ruhásszekrényt és Edmund a fürdőszoba szekrényben focizásról sütött el egy viccet.
- Miért nem hiszel nekem? - Edmund összekulcsolta karjait. - Azt hiszed ezzel viccelnék?
- Nem, nem ezt mondtam. De nem hiszem, hogy Uther király kémeket küldene utánunk.
Edmund is elkezdett bólogatni, ahogy Susan pár perccel ezelőtt. Sóhajtott egyet és látszott rajta, hogy már nagyon idegesíti Peter okoskodása akármi is a téma, s legszivesebben megütni volt kedve.
- És mégis kiknek? - Peter még mindig nem hitt semmiben.
- Peter, kérlek szépen, gondolkozz! Először Lucy kívánsága, aztán a 150 évvel későbbi Narnia... és Caspiannek semmi nyoma.
- Még szép, hogy nincs. - Lucy szemében látszott, hogy szíven szúrta, hogy állítólag a király nem bízik bennük. - Arthur azt mondta eltelt 150 év s ráadásul háború is volt. Így egyáltalán nem csoda, hogy Caspian meghalt.
- Biztosan nem halt meg! - Susan szinte torokkal mondta ki ez előbbi mondatot, amely mind a három testvérét megrémisztette.
- Öhm... Susan... - Edmund gyengéden elkezdte simogatni Susan vállát. - Nem hiszem, hogy Caspian élne, hiszen... ez... akárhogyan is nézzük lehetetlen.
- Aslan nem engedné, hogy Caspian meghaljon.
- Susan - szólt Peter. -, elég a csetepatéból! Teljesen felesleges, hogy ezen törjük a fejünket. Az is lehet, hogy Edmund rosszul értelmezte a dolgot, ahogy Lucy is mondta.
Edmundnál betelt a pohár. Akármikor, ha "sors döntő" pillanat volt alakulóban, vagy legyenek azok kisebb tréfák, tízből kilenc azzal végződik, hogy Peter és Edmund összekapnak. Eszünkbe juthat az is, amikor Lucy 10 évesen megtalálta a ruhásszekrényt és Edmund a fürdőszoba szekrényben focizásról sütött el egy viccet.
- Miért nem hiszel nekem? - Edmund összekulcsolta karjait. - Azt hiszed ezzel viccelnék?
- Nem, nem ezt mondtam. De nem hiszem, hogy Uther király kémeket küldene utánunk.
Edmund is elkezdett bólogatni, ahogy Susan pár perccel ezelőtt. Sóhajtott egyet és látszott rajta, hogy már nagyon idegesíti Peter okoskodása akármi is a téma, s legszivesebben megütni volt kedve.
*
Uther, Arthur, Morgana, Esteban és Miranda a bálterem felé sétáltak.
- Meglátjátok majd, nagyszerű partival ütjük el az időt! - dicsekedett Uther. A többi négy ember vigyorogni kezdett.
A bálterem ajtaja tárva nyitva állt, hogy a munkások gyorsabban tudjanak ki-be járkálni. A király mindenkit bevezetett a hatalmas szobába.
- Arthur, Morgana. Kérlek, vezessétek körbe Mirandát és meséljetek neki az ünnepély újdonságairól - intett Miranda felé Uther.
- Hölgyem! - Arthur kinyújtotta a kezét Mirandának, aki ugyan megfogta a herceg karját, de Morgana után is kapkodott, hogy mindkettőjük kezét foghassa.
- Uram. Mi okoz önnek ekkora aggodalmat? - Esteban halkan kérdezte a királyt, amikor Mirandáék már elég távol voltak.
- Nos, fiam, mennyit tudsz Narniáról?
- Hát... öm, nos... elég sok mindent. Miért? Jóuram, ön tiltotta meg nekem, hogy efféle dolgokról beszéljek.
- Ebben az esetben kivételt tehetek. A minap a herceg találkozott négy - Uther a tenyerébe szorította a hüvelyk ujját és mutatta Estebannak a négyest. - idegent, akik Nottingham és Camelot határánál lófráltak. S Narnia után kérdezősködtek Arthurnál, így...
- Elnézését kérem, uram, de bolondság lenne azt feltételezni, hogy ez a négy idegen volna Narnia uralkodója!
- Még akkor is ezt mondanád, ha ezt a négy idegent Peternek - Estebannak felcsillant a szeme. -, Susannek, Edmundnak és Lucynak hívják?
- Felség! Biztos ön abban, hogy nem holmi jobbágyokról van szó, akik csupán királyi kényelemben akarnak részesülni?
- Teljes mértékben, Esteban. Csak annyit szeretnék, hogy győződj meg róla, hogy azok-e, akikre gondolok és a munkád nagy részével már készen is leszel!
- Egy részével?
- Hogyha helyes a belátásom, lesz itt több munka is.
Uther és Esteban halk beszélgetését egy katona zavarta meg.
- Uram, Megérkeztek Beruna uralkodói és családjuk!
- Kiváló. Esteban, ha megbocsájtasz.
- Persze... - Esteban értelmetlenül nézett Utherre.
Uther elsétált a katonával, hogy üdvözölhesse a berunai népeket. Esteban bámulni kezdte Mirandára és a két Pendragonra, akik a szoba falán csüngő festményeket csodálták.
- Egy részével?
- Hogyha helyes a belátásom, lesz itt több munka is.
Uther és Esteban halk beszélgetését egy katona zavarta meg.
- Uram, Megérkeztek Beruna uralkodói és családjuk!
- Kiváló. Esteban, ha megbocsájtasz.
- Persze... - Esteban értelmetlenül nézett Utherre.
Uther elsétált a katonával, hogy üdvözölhesse a berunai népeket. Esteban bámulni kezdte Mirandára és a két Pendragonra, akik a szoba falán csüngő festményeket csodálták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.