Magamról

Saját fotó
Azok, akik büszkék arra, hogy szabályos rend van az íróasztalukon, soha nem tapasztalják meg azt az izgalmat, hogy megtalálnak valamit, amiről azt gondolták, hogy menthetetlenül elveszett.

2012. 04. 24.

3. fejezet - Királyok és királynék 2/1 ELŐZETES

Uther unokaöccse- és húga megérkeznek Camelotba. Nemsokkal utánuk több nemes ember (grófok, más királyok, királynék, királyfik, királykisasszonyok, stb.) érkezik a Pendragon család hagyományos évente megünnepelendő 189. születésnapi tisztelgő partijára, amit Sheamus Pendragon tiszteletére rendez meg Uther király minden év áprilisában!

MOST NEM TUDOK MONDANI PONTOS
IDŐT A FEJEZET ÉRKEZÉSÉIG, MERT
EHHEZ MÉG NINCS KÉSZ A JEGYZETEM! 


2. fejezet - Az erdő lovasai

Az hazatérés utána éjjel főleg Lucynek tűnt hosszúnak. Újra és újra a hullócsillagos jelenetet látta álmában. Hiába aludt már mélyen, folytatta a forgolódást. 
A reggel eljöttével, a négy Pevensie már nem a saját ágyában feküdt, hanem egy erdő sarkában. Vajon ez azért történt, mert Lucy kívánt egyet a hullócsillagtól? 
Peter az egyetemi évei alatt, könnyen hozzászokott a korán keléshez. A fiú nyújtózkodott egyet, majd enyhe kuncogásban tört ki, amikor egy nyúl odaugrált hozzá és megszaglászta az orrát. Miután kinyitotta a szemét, meglátta a nyulat, ami ijedtében odébb állt. Peter hamar fel is állt, s mikor körülnézett, akkor vette észre, hogy nem otthon van és hogy mind a három testvére is ott fekszik mély álomba merülve. 
- Kelj fel, Ed! - térdelt le Edmund mellé. 
- Aaaah... csak még... pár perc... és kelek - dadogta a fiú, majd hasra fordult és kezének támaszkodva aludt tovább. 
- Mozogj már! - Peter erőteljesen meglökte öccsét, akinek (miután kinyitotta szemeit) leesett az álla az erdő látványától. - Keltsük fel őket - parancsolta Peter. Peter oda mászott Lucyhez, akit semmi perc alatt sikerült felébreszteni. Edmund gyengéden ide-oda lökdöste Susan vállát, aki először úgy reagált az egészre, hogy ellőkte Edmund kezét magától. 
Peter felsegítette Lucyt, aki hamar rádöbbent, hogy a hullócsillag teljesítette a kívánságát. 
- Hol vagyunk? - kérdezte Susan, miközben Edmunba kapaszkodva felállt. 
- Hát nem egyértelmű? - kérdezett vissza Lucy.
- Miről beszélsz? 
- Narniában vagyunk! 
- Várjunk csak - szólt közbe Peter. -, ez nem lehetséges! Aslan is megmondta, én és Susan nem jöhetnénk vissza. 
- És honnan tudnánk, hogy tényleg Narniában vagyunk? - ráncolta szemöldökét Edmund. 
- A hullócsillag miatt! - lépett előre Lucy. 
- Mi? 
- A hullócsillag hozott ide minket. Azt kértem tőle, hogy mind a négyen visszajöhessünk... és megtette!
- Nézd, Lucy, nem tudom, hogy ez a hely itt tényleg Narnia-e, de akár itt vagyunk, akár nem, bele kell törődnöd, hogy soha nem leszünk már olyanok, mint régen. 
- De meg sem próbálod - Lucy könnyes szemekkel nézett Peter szemeibe. 
- Pssszt! - mondta Edmund, majd a füléhez szögezte jobb kezét. - Ti is halljátok ezt? 
- Micsodát? 
- Lovak - fordult Susanhez Edmund. - Olyan, mintha erre jönnének, mert egyre jobban és tisztábban hallom őket. 
Egy pillanattal később körülbelül tizenhat lovag rontott ki az erdőből és körbevették a négy Pevensiet. Miután minden lovag felsorakozott, egy fiatalabb, szőke fiú vágtatott ki lovával a fák mögül, aki alig lehetett pár évvel idősebb, mint Peter. Leszállt a gondosan ápolt lováról, majd közelebb sétált az idegenekhez.
Gondosan végig méricskélte Petert és testvéreit. 
- Titeket még sosem láttalak e földön - szólott. - Kik vagytok? 
- A nevem Peter. Ők a testvéreim, Lucy, Edmund és Susan. 
- Á, szóval Peter? Megválaszolnád azon kérdésem, hogy mit keres négy ifjú idegen alul öltözötten országunk határánál? Mindannyiótok érdekében remélem, hogy nem bevándorlók vagy kémet vagytok. 
- Azért vagyunk ilyen ruhában, mert előző éjjel még a saját ágyunkban aludtunk. Amikor felébredtünk, akkorra már itt feküdtünk. 
- Mivel elég kevés az esélye annak, hogy ti mind alvajárók vagytok, így nem nagyon tudom elhinni a történeted. 
- De...
- Nem lényeges! - szakította közbe a fiú Petert. - Duncan! 
- Uram!
- Le a lovadról! 
A borostás barna hajú Duncan leszállt Peritte nevű lováról, aki a szőke fiúhoz sétált, miután füttyentett neki. 
- Add a köpenyed. Bilbo, Mattis és Coulbie! Ide a köpenyeitekkel! - A három másik lovag levette magáról a köpenyt, amiket Duncan adott át "urának". - Ezeket vegyétek fel, kínos lenne így a palotába vinni benneteket. A király nem örülne neki. 
- Caspian! - örült meg Lucy, mire néhány mögötte álló lovag visszafojtva, de nevetésben tört ki. 
- Caspian? Nézzétek - kezdett bele. -, ha Caspian királlyal szeretnétek találkozni, miért nem jöttetek 150 évvel ezelőtt? 
Lucy boldogsága egy pillanat alatt elszállt.
- Ezt hogy érted? - kérdezte értelmetlenül.
- Ti tényleg azt hiszitek, hogy itt a királyt Caspiannek hívják?
- Mert ő Narnia királya - mondta Peter. A szőke ismeretlen csatlakozott a lovagokhoz és kinevette a négy Pevensiet.
- Mondtam már, miért nem jöttetek 150 évvel ezelőtt? Ma már a Pendragon család uralja az általatok említett "Narniát".
- Pendragon? - lépett Peter mellé Susan.
- Igen - a fiú nem értette, hogy miért vágnak mind a négyen ilyen értetlen arcot. - Én Arthur vagyok, a herceg.
- Szóval igaz a mese? - kérdezte Lucy, de Arthur nem reagált rá.
- A két lány lovon jön vissza a palotába!
Peter és Edmund felültette Lucyt és Susant Arthur és Duncan lovára.
Legalább három erdőn kellett keresztül vágniuk, hogy megpillantsák Arthur herceg apjának várát, és minimum másfél órát sétáltak, míg elérték a falut.
Lucy össze-vissza nézelődött. Azt remélte, hogy talán ha Caspian király meg is halt, még most élnek itt narniaiak, ám csak embereket látott, akiknek semmi narniai tulajdonsága nem volt.

*
A palotába érve, Arthur arra parancsolta a négy Pevensiet, hogy várják meg a folyósón, míg ő beszél apjával. 
A két őr kinyitotta Arthurnak az ajtót, aki - gerincét kiegyenesítve - besétált édesapjához, aki Giausszal, az udvari doktorral és annak unokaöccsével, aki egyben Arthur szolgája is, Merlinnel társalgott. 
- Uram - mondta Giaus, majd meghajolt Merlinnel együtt. 
- Giaus. Merlin - üdvözölte őket a herceg. - Ha megbocsátanak, atyámmal négyszemközt szeretnék beszélni. 
Az öreg férfi és Merlin kisétáltak a teremből. Amikor elhaladtak Pevensiék mellett, Merlin szúrós pillantást vetett Peterre, aki nem tett semmit, nehogy galibát okozzon. 
- Mondd, fiam! - intett kezével Uther Pendragon, a király, aki csupán hónapokra volt attól, hogy fia vegye át tőle a trónt. 
- Miután elmentem járőrözni a katonákkal - közelebb sétált apja székéhez. -, belebotlottunk négy ifjúba, akiknek fogalma sem volt arról, hogy kerültek a Sherwoodi erdő mellé. 
- Nottinghamből sokszor átcsempészik egymást a jobbágyok, ha épp élelemre vágynak. 
- Atyám, szerintem ők nem Nottinghamből származnak. 
- Akkor honnan, ha nem ismerjük őket? 
- Nem tudom pontosan - csóválta fejét a herceg.
- Tudod, hogy hol vannak most? 
- Magammal hoztam őket. Kint várakoznak a folyosón.
- Nagyszerű! Hívasd be hát őket.
- Van itt még valami: nem tudom mekkora feszültséget dúlna benned az, hogy ezek az ifjak Narniáról és Caspian királyról kérdeztek. 
A király egyik pillanatról a másikra, elszánt arcát leváltotta komorra és aggódóvá. 
- Úristen... - mondta. - Arthur! Ezek négyen... két férfi... és két hölgy... igaz? 
- Igen, de nem nevezném őket férfiaknak vagy hölgyeknek. Valami gond van, apám?
- Nem, nem, nincs - Uther király rájött, hogy a négy ifjú valójában Narnia elveszettnek hitt uralkodói, s azt is tudta, hogyha ez valaki más tudtára jut, elszabadulhat a pokol. - Hívasd őket! 
Arthur kisétált a királyi teremből, majd Peter, Susan, Edmund és Lucy társaságában tért vissza. A négy uralkodó koruk szerint növekvő sorrendben állt a király előtt, aki ekkora már visszanyerte elszánt arckifejezését. 
- Nos, látom, megjegyzem, ahogy a fiam is említette, ifjak vagytok - méricskélte őket. Felállt a székéből és Peter elé sétált. - Megtudhatom a neved, derék ifjú? 
- Peter, a nevem Peter. 
- Ó, csakugyan? Peter? És ha jól sejtem, te vagy Edmund - megsimogatta Edmund haját, amitől az kócosabb lett, mint volt. - És ők pedig, Susan... áh, és Lucy! 
- Honnan ismer minket? - kérdezte Lucy. Uther nevetni kezdett.
- Ez teljesen mindegy, jelenleg. Honnan ismerlek titeket? - A király visszaült a trónjára. - Azt viszont tudom, hogy valahol meg kell szálnotok éjszakára. 
Susan és Lucy egymásra néztek. 
- Mivel nem tudjuk kik vagytok, és ahogy tudom, ti sem tudjátok, honnan jöttetek, jobbnak látom, ha vendégül látlak benneteket a palotámban. Arthur elvezet titeket a vendégszobához. 
Peter és testvérei követték Arthurt a vendégszobához. Közben Lucynek feltűnt, hogy a herceg szeme megakadt az egyik szobalányon, aki - amikor meglátta a közeledő királyfit - zavarba esett.
Arthur megállt egy ajtónál, majd amikor kinyitotta, egy nagy tágas és ráadásul négyszemélyes szoba tárult eléjük.
- Itt is volnánk - tette csípőre kezeit. - Merlin majd hoz nektek lepedőket és takarókat, de megkérem, hogy hozzon némi ruhát is.
Arthur kiviharzott a szobából. Susan a könyvespolcon nézegette a könyveket, amiken kivétel nélkül az állt, hogy "Cornelius Doktor sikerkötetei".
- Bocsánat, ha késtem! - sétált be Merlin egy nagy rakás lepedővel és takaróval a kezében. Lelkesen elkezdett megágyazni, amikor Lucy odasietett hozzá.
- Hadd segítsek!
- Hagyd csak. Már hozzászoktam ehhez a munkához, semmi perc alatt végzek. Mellesleg, Arthur hercegnek mindig én ágyazok meg.
Edmund kuncogni kezdett, nem gondolta volna, hogy egy olyan herceg, mint Arthur nem képes megágyazni maga után. Főleg azért nem, mert a fiú olyan hercegiesen bánt velük.
Merlin - ahogy ígérte - hamar végzett is. S az ajtóhoz vette az írányt, ám Lucy megállította.
- Merlin!
- Parancsol? - fordult meg.
- Te már biztosan sokat hallottál Narniáról - Peter és Susan aggódva egymásra néztek.
- Hát, igen, a király sokat panaszkodik róla Giausnak.
- Azt akarom kérdezni - kezdett bele. -, hogy nem tudsz-e valamit Caspian király haláláról?
- Egyesek szerint nem halt meg!
- Ezt hogy érted? - kérdezte Peter.
- Nagyon sajnálom, de Uther király megtiltotta, hogy ezekről a dolgokról bárki is beszéljen.
- De beszéltél - Lucy megfogta Merlin vállát. - Már ezzel az egy mondattal is sokat elárultál.
Merin rövid hezitálás után becsukta az ajtót és leült az egyik, jól megágyazott ágyon.
- Ígérjétek meg, hogy amit most mondok, azt soha, senkinek sem mondjátok el!
- Ígérjük.
- Azt beszélik, hogy amikor Uther király dédapja, Sheamus Pendragon megtámadta seregével Narniát, Caspian király a túlélőket a Sherwoodi erdő és a Reszkető rengeteg felé terelte. De a terve nem úgy alakult, ahogy azt ő akarta. - Lucy megfogta Edmund kezét. - Senki sem tudja, hogyan s miért, de Caspian király különvált a menekülő narniaiaktól s az Éneklő folyónál kötött ki, ahol egy öreg bába a vízbe csalogatta...
- Várjunk csak! - szólt Peter. - Egy öreg bába? Logikus ez?
- A mesélők öreg bábát mondtak. Azt mondják, hogy valójában nem is volt ott semmilyen bába, csak az Éneklő folyóban élő sellők, vagyis szirének éneke vette rá a király agyát, hogy egy vén bábát lásson, aki a vízbe csalogatja.
- És mi történik azzal, akit sikerül becsalogatni a vízbe? - ráncolta szemöldökét Edmund.
- A régebbi legendák szerint, amelyik férfi meghallja a szirének énekét, annak a pupillája színe citromsárgává változik és addig nem tér magához senki, amíg az egyik szirén csókkal levegőhöz nem juttatja. Azt beszélik Caspiannel is ugyanez történt.
- És mit csinálnak ezekkel a férfiakkal a szirének?
- Nem tudni. Többen is azt rebesgetik, hogy annyira szörnyű dolgot tesznek, hogy már az halált érdemel, aki csak tudja, hogy az Éneklő folyó szirénjei hogyan viszik el örökké az elcsábult férfiakat.
A szoba ajtaja hirtelen kinyilt. A téglalap alakú lyuk közepén Arthur herceg állt.
- Merlin! Azt mondtam, hogy igyekezz, nem azt, hogy társalogj! Még le kell csutakolnod a lovamat.
- Igenis, uram - Merlin elindult Arthur felé, aki kisétált a folyosóra. Merlin megállt és suttogott valamit a Pevensie testvéreknek. - Ne feledjétek, senki sem tudhatja, miről beszélgettünk!

*
Uther király nem bírta elfelejteni Narnia uralkodóinak látványát. Egyenesen kirázta a hideg, ha belegondolt, hogy az évezred legnyavalyásabb korszakának nagy uralkodói most az ő kastélyában szállnak meg. Több kérdés is felmerült benne: Megölesse őket katonáival az éjszaka közepén? Küldje el őket az óriások dombjaira? Nem. Ez mind túl szánalmas húzás lenne egy olyan királytól, amilyen ő. Így szégyent hozna Sheamus Pendragonra, aki egykor lerohanta Narniát. Valahogyan pedig meg kell szabadulnia mind a négy uralkodótól. 
Eszébe is jutott! Hiszen neki van egy öccse, akinek van két gyermeke: egy 31 éves narniai-történész és irodalmász, és egy 18 éves lány. 
A 31 éves Esteban Rowling talán a segítségére lenne ezzel a négy veszélyes egykori uralkodóval, hiszen ha ő nem, akkor ki más segítene neki megvédeni a trónját?
Uther király elővette legnagyobb és legértékesebb madártollát, majd az íróasztalára helyezett két papírt.

          "Kedves unokaöcsém, Esteban!     
         
           Szükségem van a segítségedre, mely talán többet ér eddigi összes munkádnál. Arthur fiam ma 
           nem egyedül tért vissza... magával hozzott négy fiatal gyermeket! Hogy ez miért vált ki belőlem 
           aggódást, csak szemtől szembe mondom el néked... nem akarom, hogy a levél rossz kezekbe 
           kerülve kiadja a legféltettebb titkomat, amely csupán egy órája vált a legféltettebb titkommá! 
           Kérlek mihamarabb látogass meg!
           Jutalmad a segítségért arany és nagyobb birtok lesz!

                                                                       királyod és szerető nagybátyád, 
                                                                                 Uther Pendragon

           Ui.: A másik lapod mutasd a húgodnak, miszerint a Camelot-i hagyomány ünnepére invitállak
          benneteket, nem szeretném aggodalommal megtölteni a szívét!"

Uther megpecsételte mind a kettő levelet a királyi pecséttel, majd Giaus segítségével útnak eresztette.
- Remélem, Horus megbízható bagoly - mondá a király.
- Én magam lehet rá a tanú, hogy az, felséges királyom.
Giaus kinyitotta az ablakot majd Horus lábára kötözte a két pergament.
- Szálj, Horus! - mondta az öreg, mire a fekete bagoly kirepült a nyitott ablakon, majd eltűnt az éjszakában. 

2012. 04. 19.

2. fejezet - Az erdő lovasai ELŐZETES

Peter, Susan, Edmund és Lucy csodálkozva tapasztalják, hogy nem saját ágyukban ébredtek, hanem egy erdő mentén. Amikor a társaság elindulna felkutatni, hogy vajon hol lehetnek, egy Arthur Pendragon nevezetű fiúba és annak katonáiba botlanak, akik elviszik őket a királyhoz. 

A MÁSODIK FEJEZET LEGHAMARABB HÉTVÉGÉRE
KÉSZÜL EL!! 
Ha hétvégére nem készül el, akkor szerdára biztos meg lesz! 


2012. 04. 17.

1. fejezet - Hullócsillag

 Lassan hat éve, hogy a kicsi Lucy megtalálta a Narniába vezető ruhásszekrényt.
 1946. június 17-én egy londoni könyvtárban különösen nagy volt a nyüzsgés. Egy Helen Pevensie nevű hölgy felolvasta második regényét. Az elegánsan öltözött Helen már a regény utolsó sorait olvasta.
- "Négy hősünk így átlépett a kapun, maga mögött hagyva Narnia népét és a nagy oroszlánt. Visszatértek a pályaudvarra, s gyorsan felszálltak az indulóban lévő szerelvényre. Edward hirtelen felkiálltott: -A csudába! Ott maradt az elemlámpám!"
A szépen elhelyezett székeken ülő emberek tapsviharban törtek ki.
- Mrs Pevensie - állt fel egy fiatalabb hölgy a széksorok között. - Nagyon izgat minket, hogy Narnia hőseinek jelleme valóban-e az ön gyermekeit próbálná leírni?
- Őszintén mondhatom, hogy mi már nem az a család vagyunk - boldogan sóhajtott egy nagyot.
- Ma is olyan izgalmas a családja élete, mint a háború alatt?
- Hahhj, bárcsak olyan izgalmas lenne!
*
Mrs Pevensie eléggé sok fontot keresett két Narniáról szóló regényével, oly annyit,  hogy egy olyan hatalmas házat vásárolt a fővárosban, amiben akár egy egész óvodát tarthatnának. 
A Pevensie házban a már 17 éves Lucy az ablakban ülve nézte a szobája ablakánál játszó kis madarakat. Hirtelen, egy taxi parkol a ház előtt. Lucy kinyitja az ablakot, hogy megnézze ki jöhetett. Biztosan nem az édesanyja az, hiszen ő saját kocsival ment el, frissen tankolva. Amikor már nem tudott többet találgatni, a jövevény kiszállt a kocsiból. Lucy azonnal felismerte.
- Peter! - kiáltotta. A fiú rögtön meghallotta húgát és mosolyogva integetett neki. Lucy kirohant a szobájából. Egyenesen le a csigalépcsőn, ahol nekirohant Susannek, aki akkorát puffant a földön, hogy szinte hátra bukfencezett.
- Auu, Lucy! 
- Ne haragudj, Susan - mondta a lány majd felsegítette nővérét.
- Te meg hova rohansz ennyire?
- Megjött Peter!
- A vonata csak holnap indul. 
- Tudom. De már annyira hiányzott, megyek is hozzá. 
Lucy a bejárati ajtóhoz futott. Peter az útra kitolató taxisofőrnek integet. Miután a sárga kis kocsi eltűnik, Peter megfordul, hogy felvegye a csomagjait, mikor Lucy a nyakába ugrik és puszikat nyom az arcára. 
- Lucy! - nevetett Peter. - Lucy, nehéz vagy.
A lány lemászott bátyjáról.
- Segíthetek? - kérdezte Petertől, mikor a fiú az öt bőröndöt próbálta felvenni.
- Csak ha elbírod - mondta. Lucy és Peter bevitték a nappaliba a bőröndöket, majd megjelent Susan.
- Úgy tudtuk, csak holnap jössz - mondta keresztezett kézzel.
- Ó, hát. Az egyik osztálytársam a szomszéd városban lakik és az apja felajánlotta, hogy Londonig elhoz. Egyébként, neked is szia - Peter ledobta a kabátját a kanapéra, majd elindult Susan felé, hogy megölelje, de a lány ellökte magától, majd kirohant a szobából. - Valami rosszat mondtam?
- Zűrös napja volt - rázta a vállát Lucy.
- Akkor majd megbékél - nyújtózkodott Peter. - Tényleg, hol vannak az ősök és Edmund?
- Mama ma tartja a felolvasást a Könyvek napján a könyvtárban. Apu és Ed horgászni mentek.
- Már ki is adták a második Narnia regényt?
- Igen, és vitték, mint a cukrot.
- Nem kellett volna mesélned annyit ezekről anyának.
- Miért nem?
- Azért, mert teljesen bezsongott. Lucy, az egyetemen sok olyan diákkal találkoztam, akik anya könyveit olvasták. A ruhásszekrény és Caspian herceg után akarnak majd még Narniás regényeket, de anyának nem lesz honnan ötletet nyernie.
- Hát... akkor majd improvizál! - vágta rá Lucy.
- Igen, talán. De legközelebb ne adj neki mesedélutánt Narniáról, rendben?
- De miért?
- Azért mert kockázatos. Az is csoda, hogy elhitte, hogy a professzor egy könyvéből olvastál egy Narniának nevezett helyről.
- De Peter...
- Nincs de, Lucy! - kiabált Peter. Egy pillanattal később hallották, hogy a bejárati ajtó kinyillik. Jé, megérkezett Edmund és Mr Pevensie. Amikor az idősebb Pevensie megpillantotta az életnagyságú Petert, rögvest ledobta a hallal teli dobozt majd átölelte.
- Ó, Peter, fiam! Jót tett neked az egyetem, jól kigerincesedtél.
- Köszönöm, apa.
Mr Pevensie sietett a konyhába, hogy előkészítse a vacsorát s Edmund kezéből is elvette a halas dobozt. Peter és Edmund körülbelül két teljes percig csak bámulták egymást. Amikor Lucy azt akarta megkérdezni, hogy miért lesik egymást, Edmund elindult Peter felé és szorosan átkarolta bátyját. Lucy elpirulva nézte két fivérét.

*
Miután kész lett a vacsora és Mrs Pevensie is hazaért, a hatfős család kész volt a várva várt közös lakomára. 
- Remélem, ízlik majd a pisztráng, szivem! - mondta Mr Pevensie. - A nagyját Edmund fogta.
- Valóban? Már ilyen jól megy? 
- Hát, megyeget - bólogatott a fiú. - Ó, és hogy milyen volt a felolvasás?
- Nagyon sikeres! - mosolygott a hölgy, majd egyik pillanatról a másikra elbizonytalanodott. - Míg meg nem kérdezték, mikor lesz újabb Narniás kaland. 
- Úgy tudom, hogy a kiadónak három kötetet ígértél - ráncolta a szemöldökét Susan.
- Áhm, sajnos. De sajnos semmi ötletem sincs! 
- Drágám, még csak most adtad piacra a második részt, egy éven belül biztosan nem kell aggódnod emiatt.
- Biztosan kitalálsz valamit! - mondta Lucy. 
- Egész biztos... - vágta rá Peter, olyan arccal nézve Lucyre, ami tisztán azt jelezte, hogy egy szót se mondjon Narniáról. 

*
Vacsora után Helen kénytelen volt kiverni a fejéből a harmadik kötetet s az írógép előtt virraszt. A nő kipillantott a sötét égre az ablakon, hátha az éjszaka ihletet ad neki. Valaki kopogtatott.
- Szabad - mondta a fáradt Helen. Az ajtón Lucy lépett be. - Kicsim? Te még hogyhogy nem vagy ágyban?
- Nem vagyok álmos. Zavarlak?
- Nem. Valami gond van?
- Nem, nincs semmi, csak... - Lucy a csak után elhallgatott.
- Semmi, csak?
- Csak... azt hittem, hogyha Susan és Peter újra itt lesznek, akkor olyanok leszünk, mint régen. De egyre jobban eltávolodtunk egymástól.
Helen elmosolyodott.
- Hát, bizony ilyen ez a felnőtté válás. Megszoktad, hogy amég kicsi voltál, ők vigyáztak rád. De már te is felnőttél.
- De hiányoznak - Lucy leült anyja mellé az asztalhoz. A szoba előtti folyosón Susan sétálgatott, aki most készül lefeküdni s meghallotta húga hangját. - Igaz, hogy Susan és Peter csak egy évig voltak távol, de olyan érzés volt, mintha egy életre elmentek volna.
- Mint a narniai időeltolódás?
- Nagyjából.
- Drágám, ez csak átmeneti! Miután te és Edmund is kirepültök a madárfészekből, megtanultok önállóak lenni. És egy idő után minden visszaáll a régi kerékvágásba. Te orvos leszel, ahogy mindig is akartál, Susan festőművész, Edmund akár apátok nyomdokaiba is léphetne és Peter Kirke professzornál lesz segédtanonc. Kirke professzorról jut eszembe, nincs kedved a hétvégén lejönni velem hozzá? Talán mesélhetne pár dolgot arról a könyvről amit te olvastál.
- Ne! - állt fel Lucy.
- Tessék? - édesanyja nem értette s ráncolta a szemöldökét.
- Úgy értem... miért kéne a könyv? Hisz már a harmadik kötetet tervezgeted.
- Igen, de a professzor biztos tud valamit erről. Teljesen biztos vagyok benne, hogy minden könyve eredetét ismeri.
- És mi érdekel a könyvel kapcsolatban?
- Hát, például ki írta, melyik korból való és hogy az író milyen szavakat használt.
- Szavakat?
- Igen, mert arra gondoltam, hogy a előszónak akár írhatnánk egy narniai idézetet is!
- Ó, ehhez mit szólsz: "Ha megakarod szüntetni a sötétséget, előbb szüntesd meg magadban!"?
- Nem is rossz!
Az ajtó előtt álló Susan megunta a hallgatózást s tovább állt.
- Most, Lucy, menj aludni!
- De még nem vagyok álmos.
- Hidd el, minél hamarabb fekszel le, annál jobban fogsz ébredni.

*
Lucy visszasétált a szobájába, amit Susannel közösen használtak. Susan már az ágyában feküdt, amikor Lucy belépett az ajtón. 
- Lucy - szólalt meg s felült a takaróra. 
- Igen? - lepődött meg Lucy. 
- Kérdezhetek valamit? 
- Persze.
- Amikor én hazajöttem, miért nem voltál olyan boldog, mint amikor Peter érkezett meg? 
- Ezért nem hagytad, hogy megöleljen? 
- Kérlek. 
- Susan, én örültem neked! - Lucy leült Susan mellé az ágyra, és átkarolta. - Azért voltam lelkesebb, amikor Peter hazajött, mert így már mind a négyen újra együtt lehetünk. 
- Istenem, de bolond vagyok - nevetett Susan. - Én itt meg attól féltem, hogy jobban ragaszkodsz hozzá, mint hozzám. Amikor megszülettél, az volt az első gondolatom, hogy te így tőlem fogsz függeni, és Ed Peterre marad. 
- Ez butaság! - rázta a fejét Lucy. - Mindig is olyan szerettem volna lenni, mint te. 
- Tényleg? 
- Igen. Jó példa erre az 1938-as farsangom. 
- Szóval... én akarnék lenni az bányarém, akinek öltöztél? 
- Igen és mentségemre szóljon, hogy én sminkeltem ki magam és kilenc évesen nem tudtam nagyot alkotni. 
- Hát nem - nevettek. - ... és ami ezt a Peter-ügyet illeti... holnap első dolgom lesz, hogy bocsánatot kérek tőle.
- Helyes! - bólogatott boldogan Lucy. - Arra gondoltam, mi lenne, ha együtt segítenénk anyának kitalálni valami teljesen új történetet Narnia harmadik kalandjához! Persze, csak akkor, ha mind a négyen benne leszünk.
- Jól hangzik. Rám számíthatsz! Edet és Petert kicsit nehéz lesz rávenni, de szerintem menni fog.
- Reménykedjünk!
- De nézd milyen későre jár - mutatott Susan az órára. - Ideje lefeküdni!

*
Hiába beszélte meg percek alatt a dolgokat Susannel, Lucy csaknem két óra hosszáig csak forgolódott az ágyában. Hajnali egy óra körül megunta az ide-oda mozgolódást. Fel állt az ágya mellé, magára csavarta a takaróját és kisétált az erkélyre. A város fényei ekkorra már alig égtek, de a kutyák még ébren voltak, amit hangos vonyításokkal jeleztek. 
Lucy felnézett az égre, majd elképzelte Aslant, a nagy oroszlánt, ahogy sétál felé faunok, bikafejűek és már narniai társaságában. A szemei hirtelen könnybe lábadtak, talán azért, mert már hat éve, hogy másodszor is sorsára hagyta Narniát. Lucy a fejében hallotta Aslan szavait: "Nem kell búslakodnod, kisfelség! Hamarosan te is visszatérhetsz a testvéreddel. Csak várd ki, amíg eljön az ideje, mert minden a maga idejében mutatkozik meg."
De mikor jön el az az idő? Ha Lucy jobban belegondolt, Susan és Peter annyi idősek voltak akkor, amennyi most ő és Edmund. Talán már vissza sem mehetnek? Soha többé nem láthatja Aslant, Trumpkint, Gombavadászt, Cinc vitézt vagy Caspiant? 
Amikor letörölte a könnyeket a szeméről, a szeme megakadt egy éppen lehulló hullócsillagon. Hirtelen megdöbbenésében kívánt.
- "Csak ha utoljára is, engedjék meg hogy rajtam és Edmundon kívül Peter és Susan is visszamehessen Narniába!" - Lucy összeszorította a kezét és behunyta a szemét. A szél feltámadt, amitől Lucy azon nyomban elálmosodott. Lassan visszasétált az ágyához, majd amint lefeküdt, elnyomta az álom. Vajon teljesül a kívánsága? Mit hozhat a Pevensie gyerekek számára a reggel? 

2012. 04. 16.

1. fejezet - Hullócsillag ELŐZETES

Lucy már alig várja, hogy Peter és Susan haza érkezzenek a nyári szünetre. Amikor már mind a négyen szeretett otthonukban vannak, nem egészen úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt Lucy szerette volna: Susan féltékenykedik Peterre, Peter megtiltja Lucynek, hogy ötleteket adjon édesanyjának harmadik regényéhez. Egyik éjjel Lucy a szobája erkélyén gondolkozva megpillant egy hullócsillagot, de hisz június van, hogy-hogy ilyenkor látni lehet hullócsillagokat? 

AZ ELSŐ RÉSZT MÉG EZEN A HÉTEN PUBLIKÁLOM! 


Igaz, hogy még nem olyan kalandos, mint amilyennek elterveztem, de a történet folytatásához már annyi ötletem van, hogy külön füzetet indítottam a jegyzeteléshez, de komolyan! 

2012. 04. 08.

A mesémről

MIRŐL SZÓL?
A négy testvér, Peter, Susan, Edmund és Lucy Pevensie immár felnőttek. Peter egyetemre jár, Susan művészeti főiskolára szeretne menni, Edmund és Lucy lassan befejezik a gimnáziumot. A szinte felnőtté érett uralkodók a nyári vakációt otthon, Londonban töltik. Egyik éjjel, a 17 éves Lucy kénytelen elaludni, így helyet foglal egy székben az erkélyen. Miközben az eget nézi, megpillant egy hullócsillagot s azonnal kíván. És ugyan mit kívánhatott? Hát persze, hogy azt, hogy mind a négyen visszamehessenek Narniába. A lány kívánsága ugyan teljesül, de nem abba a Narniába jutnak vissza, amit Caspianre hagytak. Narnia újra fogságba esett: ezer aranyat tűztek ki minden életben maradt narniaira, Caspiannek nyoma sincs, s talán egy ifjú varázsló lehet a négy testvér végzete.

HOGYAN JÖTT AZ ÖTLET? 
Mivel a Narnia Krónikái a mániám és nagyon bírom a Merlin Kalandjai című sorozatot is, így arra gondoltam, hogy milyen lenne, ha a két történet egybe olvadna. Valójában, zenehallgatás közben jött az igazi gondolat, ilyenkor mindig elkezd táncolni az agyam és összedob mindent, amit imádok. ♥ 

MINDEN ÚGY LESZ-E, MINT AZ EREDETI TÖRTÉNETBEN?
NEM!! Bizony lesznek szereplők, akik oldalt cserélnek, nem is egy. Lesz, aki jóból gonosz lesz & gonoszból jó lesz... :3 

Pusz-pusz










Hello

Helló mindenkinek!! Kinyitottam!!!!! :)

Van egy jó, és két rossz hírem... a jó, hogy végre van megint gépem, ami teljesen rendben van és nincs baja. A kettő rossz hír:
- az előző fanfictionömbe (Árnyék angyala) nem tudok belépni... vagyis a gép tölt egy ideig és azt írja ki, hogy "A rendszer meghibásodott! Kérjük, próbálja meg később!" :// 
- fogalmam sincs, mikor tudom hozni az első részt, mert rá vagyok szögezve a sulira